2014. május 19., hétfő

46. fejezet Vigyázat, enyhe slash olvasható benne! Csak saját felelősségre!

Lorenzo

  - Ezt jól megcsináltad te barom! - üvöltöttem magamban miközben hazafelé tartottam. - Hogy lehettem ilyen idióta? Mi a fenének jártatom a számat?
  Annyira elmerültem önmagam szapulásában, hogy észre sem vettem az ismerős alakot a kapunk előtt csak mikor már majdnem beleütköztem.
 - Szia - nézett rám hamiskás mosollyal amit úgy szerettem.
 - Ciaó, Hiroto! - dobbant meg a szívem és ahogy végig néztem rajta erőteljesebben kezdett verni. A nadrág ráfeszült vékony, de izmos lábaira, rövid pólója alól kivillant a "V" betűje és a rengeteg ékszer amit hordott csak még egyedibbé tette. Tekintetemet felvezettem az arcára, ahol elmerültem a barna íriszeiben.
 - Tetszik amit látsz? - kérdezte gúnyos éllel a hangjában, amit már kezdtem megszokni.
 - Igen - válaszoltam őszintén.
 - Nekem is - csúsztatta a derekamra az egyik kezét, míg másikkal végig simított az arcomon. Éreztem, ahogy érintésétől felforrósodik a bőröm és teljesen elpirulok. Körbe néztem az utcán és megnyugodva láttam, hogy még nem keltettünk feltűnést.
 - Bejössz? - pislogtam rá reménykedve és teljesen kiment a fejemből, hogy miért is voltam dühös néhány perce. Ajkait néztem, amik hívogatóan elnyíltak, majd egy kaján vigyor után az enyémekre tapadtak. Váratlan csókjától a vérem zubogva kezdett száguldozni a testemben. Többet és többet akartam belőle, így tarkójára csúsztatva a kezem húztam nagyon közel magamhoz.
 - Bent kéne folytatnunk - suttogta a számba mikor elszakadt tőlem. Szemeimet kinyitva realizáltam, hogy nem álmodok, bár hirtelen azt sem tudtam hol vagyok az intenzív élménytől. Feleszmélve behúztam magammal a házba.
 - Kérsz valamit? - kérdeztem zavartan és elindultam a konyha felé.
 - Igen - kapta el a kezemet - téged!
  Mint a kígyó, akit hipnotizált a furulya mozgása, úgy néztem az előttem álló félistenre. Egyik kezével hajamba túrt és magához húzott, míg a másik a csípőmbe mart és nekem dörgölte kemény férfiasságát.
 - Érzed? - kérdezte vágytól rekedt hangon, de tőlem csak egy nyöszörgésre tellett. - Ennyire kívánlak - nézett a szemeimbe és én már akkor sem tudtam volna nemet mondani, ha akarok. De nem akartam. Kézen fogva vezettem fel a szobámba, ahol  minden intelemről elfelejtkezve adtam át magam értő kezeinek.
  Fél óra múlva pihegve, kipirultan és kielégülten feküdtem a párnáim között. A jóleső zsibbadtságtól, ami egész testemre ránehezedett, mozdulni sem tudtam, amit nem is bántam, mert nem mertem Hirotora nézni. Féltem, hogy az arcomra nézve leolvassa, hogy menthetetlenül beleszerettem.
  Hirtelen megmozdult mellettem az ágy és mikor odanéztem, láttam ahogy a fiú öltözködni kezd. Értetlenül pislogtam rá.
 - Mit csinálsz?
 - Minek látszik? - bújt bele a nadrágjába rám se nézve. - Öltözöm, mindjárt indul a gépem.
 - Nem úgy volt, hogy csak hétvégén mész haza? - kérdeztem a kétségbeeséstől elvékonyodott hangon. Szemeimet elfutotta a könny.
 - De - bólintott majd végre felém fordult. - Búcsúzni jöttem és nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól sikerül - eresztett meg egy irritáló mosolyt. - Szuper kis numera volt - simított végig az arcomon amit lefagyva tűrtem. Szívem darabokban hevert körülöttem. Méltóságom utolsó morzsáit összekaparva válaszoltam neki.
 - Te sem voltál rossz.
  Kijelentésemre gúnyosan felnevetett majd hirtelen egy csókot nyomott a számra, amit undorodva töröltem le.
 - Nem kell kikísérned, kitalálok egyedül is - lépett az ajtóhoz, majd hátra se nézve magamra hagyott a fájdalmammal amit okozott.
  Egy darabig megkövülten bámultam az ajtót, hátha kinyílik és mosolyogva közli velem, hogy csak viccelt, de hiába. Szemeimből elindultak a csalódottság, a fájdalom és a keserűség könnyei. Nem tudom, meddig sírhattam a takarómat magamhoz ölelve, de már csak azt vettem észre, hogy a könnycsatornáim kiapadtak. Fáradtan, lelkileg teljesen összetörve mentem zuhanyozni, de hiába próbáltam magamról lemosni az érintéseit, nem ment. Olyan volt, mintha a bőrömbe ivódott volna minden egyes csókja, simogatása. Felöltöztem és gépies mozdulatokkal raktam rendbe az ágyamat. Úgy éreztem valami meghalt bennem, és ezt a valamit Hiroto ölte meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése